„Másodéves egyetemista voltam, amikor kaptunk egy feladatot: táskakollekciót kellett terveznünk. Ehhez én alapanyagnak a bőrt választottam, és annyira beleszerettem, hogy innentől fogva biztos voltam benne: a bőrtáskakészítés az én utam” – mesél pályája talán legmeghatározóbb pillanatáról Rozsályi Boglárka. A nagyváradi születésű fiatal vállalkozó útja szülővárosa művészeti líceumának elvégzése után a Budapesti Metropolitan Egyetem kézműves tárgykultúra alapszakára vezetett, ahol a divatékszer és -kiegészítő specializációt választotta, majd mesterképzését a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezte, mesterdiplomáját pedig 2022-ben divat- és textiltervezésből szerezte, bőr szakirányon.
Az egyetemen szerzett tudással felvértezve fontolgatta ugyan a vállalkozóvá válást, ehhez a döntéshez azonban az Erdélyi Mentorprogram adta meg a végső lökést. „A húgom, aki a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre jár, a jelentkezési határidő előtt egy nappal hívta fel a figyelmem a programra. Bár nem voltam benne biztos, hogy a célcsoportnak megfelelek-e, beadtam a jelentkezésemet, és végül beválogattak” – idézi fel, hogyan került be a programba. Mentora a lakberendezési termékeket kínáló üzletlánc, a Nobila Casa ügyvezető igazgatója, Gündisch Ágnes lett, aki táskakészítő bőrdíszműves mentoráltját nemcsak a program alatt segítette, azóta is patronálja.
„A mentorprogram nagyon jó lehetőség volt arra, hogy tudatos vállalkozóvá váljak, és hogy már a kezdeti lépéseknél komoly segítséget kapjak. Ágnessel, a mentorommal gyakorlatilag az első pillanatban megvolt köztünk a kölcsönös szimpátia, a közös hullámhossz. Amikor először beszélgettünk, éreztem, hogy nekem éppen egy olyan női vezetőre van szükségem, mint amilyen ő” – mondja, hangsúlyozva, hogy a hetente tartott online konzultációik, személyes találkozóik a fel-felmerülő nehézségeken is átlendítették őt. Kiemeli: Ágnes szakmai tanácsainak köszönhetően sikerült megértenie a hosszú távú gondolkodás és a kitartás fontosságát, ami elengedhetetlen az üzleti életben.
A tapasztalt és a kezdő üzletasszony kapcsolata a mentorprogram lezárultával sem ért véget, sőt. Miután a Nobila Casa Nagyváradon ismét megnyitotta üzletét, Gündisch Ágnes lehetőséget adott mentoráltja számára, hogy alkotásaival ott is megjelenhessen. Az áruházban kialakítottak egy külön részt, ahol a fiatal iparművész elhelyezhette termékeit. Ez hatalmas előrelépés volt a célközönség bővítésében, és azért is volt nagyon fontos mozzanat az életében – hangsúlyozza –, mert az általa készített egyedi táskák esetében rendkívül lényeges, hogy a vevők élőben is megnézhessék azokat.
Jelenleg készül a weboldala, amelynek beindulásától azt reméli, hogy újabb lendületet ad majd a vállalkozásának, hosszú távon pedig azt szeretné elérni, hogy több helyen is értékesítsék a táskáit, amelyekből a mostaninál jóval nagyobb készletet akar tartani. A táskákkal kapcsolatban kiemeli: mindig is az volt a célja, hogy egyedi, különleges, minél inkább személyre szabott kiegészítőket alkosson, tömeggyártásban soha nem gondolkozott, legfeljebb limitált darabszámú termékekben. S bár ma még a tervezéstől a kivitelezésen át a marketing- és adminisztrációs feladatokig mindent egyedül csinál, közép- és hosszú távon azt szeretné elérni, hogy vállalkozása akár több embernek is munkát adhasson, ő pedig a művészi tevékenységnek tudja szentelni az életét.
A legszorgalmasabb csapat címmel elismert mentoráltpáros másik tagja a szintén nagyváradi Borbás Dániel keramikus, aki alkotásait főként éttermek számára készíti. Termékkörének gerincét tányérok, tálak, csészék, borhűtők adják, ezek iránt – mondja – szerencsére nagy az érdeklődés.
Borbás Dániel – mentorálttársához hasonlóan – a nagyváradi művészeti líceumban végzett, és bár kezdetben az építészet és a formatervezés vonzotta, végül a kerámiára szakosodott, amelyet olyannyira megkedvelt, hogy később már nem is szeretett volna mással foglalkozni. A középiskola után egy nagyváradi kerámiamanufaktúrában dolgozott, közben pedig a nagyváradi egyetemen menedzsmentet, majd vállalkozásfejlesztést tanult. A diplomaszerzés után döntött úgy, hogy önálló céget alapít, ez lett az Atelier Borbás, azaz a Borbás Műhely.
A javarészt éttermeknek, bisztróknak dolgozó keramikus művész azt mondja, a közösségi média mellett sok szerencsés találkozásnak is köszönheti üzleti kapcsolatait. „Egyszer meghívtak egy székelyudvarhelyi expóra, ahol egy olyan vállalkozó mellé kerültem, akinek Marosvásárhelyen több kávézója is van. Rövidesen üzletet kötöttünk, neki készítettem az első csészéket” – meséli. „Még mindig nagyon sok mindennel kell kísérleteznem az alkotómunka közben, hogy lássam, mi hogyan készül. A gond az, hogy nagyon nehezen leszek elégedett a saját dolgaimmal – a dicséretek ellenére is” – ad jellemrajzot saját magáról az egyedül dolgozó keramikus, akinek az Erdélyi Mentorprogram adott igazán nagy lendületet a vállalkozóvá válás útján.
A programra a Romániai Magyar Közgazdász Társaság segítségével talált rá, jelentkezett, és végül be is válogatták a mentoráltak közé. „Gündisch Ágnest, a mentoromat korábban nem ismertem, de egyből éreztem, hogy vele szeretnék együtt dolgozni, hiszen neki lakberendezőként komoly tudása van a kerámiáról mint művészeti ágról. Ágnes tulajdonképpen mindenben segített, és végtelen nyugalommal kezelt minden olyan felmerülő problémát, ami miatt én már vért izzadtam. Tényleg nagyon sokat jelentett a támogatása, különösen szakmai szempontból” – mondja, példaként említve, hogy a mentorával a viszonteladókkal való tárgyalásoktól kezdve az árazáson át az éttermi partnerek kérdéséig mindent meg tudtak beszélni. „Minden hónapra kitűztünk három fő célt, és én ezek mentén dolgoztam, ezekre fókuszáltam” – idézi fel. Gündisch Ágnes neki is lehetővé tette, hogy bemutatkozzon termékeivel a Nobila Casában, amit Borbás Dániel is óriási előrelépésként élt meg, hiszen egy lakberendezési lánc üzleteiben jelen lenni minőségi ugrás.
Arra a kérdésre, hogy mit gondol, miért kaphatta meg az általa, Rozsályi Boglárka és Gündisch Ágnes által alkotott trió a legszorgalmasabb csapat címet, azt feleli: „A magam nevében azt nyugodtan mondhatom, hogy én tényleg beleadtam minden tőlem telhetőt, szinte minden időmet erre fordítottam. És úgy érzem, hogy elég jól is haladok ahhoz képest, hogy kevesebb mint egy éve vágtam bele a vállalkozói létbe” – ad összegzést.