Komárom, Brüsszel, Budapest – talán ezek a legfontosabb állomásai a Chocomaze nevű, többszörös díjnyertes csokoládémanufaktúra történetének. „Nemzetközi kapcsolatok szakon tanultam, amikor egy felvidéki képviselő mellett gyakorlati lehetőséget kaptam az Európai Parlamentben. Annyira megszerettem Brüsszelt, hogy egy évvel később ösztöndíjasként visszatértem, marketingkommunikáció szakon töltöttem el egy szemesztert. Nagyon gyakorlatias volt a képzésünk, az egyik feladatunk az volt, hogy készítsünk marketingtervet egy helyi csokimanufaktúrának. Eljártunk hozzájuk, mindent megmutattak, megtudhattuk, hogyan készülnek a termékeik. A csokoládét addig is szerettem, de akkor, ott felcsillant szemem” – meséli Papp-Vargha Katalin, a Chocomaze tulajdonosa.
A brüsszeli szemeszter és az alapszakos diploma megszerzése után fél évig az egyik legnagyobb bank pozsonyi vezetője mellett dolgozott asszisztensként, „legalább annyit tanultam mellette a pénzügyekről, mintha elvégeztem volna egy pénzügyi szakot”. Onnan a Budapesti Corvinus Egyetem egyik mesterképzésére, majd pedig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe vezetett az útja. EU-s projektasszisztensként kezdett dolgozni, ám úgy érezte, nincs a helyén.
„2011 októberében egy reggel a földalattin ültem, amikor eszembe jutott: Brüsszelben láttam, hogyan működik egy csokimanufaktúra, miért ne hozhatnék létre én is egyet? Bementem a munkahelyemre, gyorsan elvégeztem a napi teendőimet, majd elkezdtem egy egyszerű piackutatást a kézműves csokoládék szlovákiai piacáról. Aznap este bejelentettem a későbbi férjemnek: hazamegyek Komáromba, és nyitok egy csokimanufaktúrát. Azonnal rávágta, hogy jó, próbáljam meg” – idézi fel a kezdeteket.
A konyhától a manufaktúráig
Az ötlettől azonban hosszú út vezetett a megvalósításig. Katalin marketingtervet ugyan már készített csokimanufaktúrának, de az édességek készítéséről keveset tudott, így saját konyhájában kezdett kísérletezni. „Az első ötletem az volt, hogy bonbonokat fogok készíteni, de mindig volt valami hiba: nem jött ki a formából a bonbon, csúnya volt, szétrepedt. Nem adtam fel, beiratkoztam egy csokiakadémiára, ahol az alapokat megtanultam, és végül úgy döntöttem, bonbon helyett táblás csokoládét fogok készíteni különböző feltétekkel” – mondja.
2012 nyarán hazaköltözött Komáromba, és helyet keresett a manufaktúrájának. A Chocomaze a mai napig ugyanott működik, de a kezdeti 50 négyzetméterrel szemben ma már 180 négyzetméteren. Akkor még néhány egyszerű géppel készültek a táblás csokoládék, amelyek 2012 őszén debütáltak. Pont időben: kezdődött a karácsonyi időszak, ami az édességgyártók számára csúcsszezon. A Chocomaze is jól startolt.
Katalin azt mondja, az első három év számára a sok-sok munka mellett a folyamatos tanulásról szólt. Rengeteg tapasztalatot és ismeretet szerzett – nemcsak a csokoládéról, hanem a vásárlókat meggyőző csomagolásról, a gyakorlatban is működő marketingről és persze az eladásról.
„2017 körül azt éreztem, hogy a vállalkozásom sikeres, én viszont kezdek kiégni abban, hogy ugyanazokat a csokoládékat készítjük nap mint nap. Ráadásul egyre több versenytársunk lett, akik hasonló termékeket kínáltak, mint mi. Így aztán olyan terméken kezdtem gondolkodni, amit a tévé előtt is kényelmesen lehet rágcsálni, de nem sós, mint a ropi vagy a chips, hanem édes, és finom, de egészséges alapanyagokból készül” – mondja arról, hogyan született meg a manufaktúra legnépszerűbb termékeinek, az étcsokiba mártott roppanós gyümölcsdaraboknak és ropogós, többek között pekándióval, quinoával és chiával készített csemegének az ötlete.
A Chocomaze termékeit ma már nem csak Szlovákiában és Magyarországon, hanem a balti államokban és Csehországban is meg lehet vásárolni, számos nemzetközi kiállításon is bemutatkoztak, és sorra nyerik a szakmai díjakat.
Katalin szakmai tapasztalataival ma már a Felvidéki Mentorprogram mentoraként segít kezdő vállalkozóknak. „Nagyon jó érzés, ha legalább egy kis lökést tudok adni egy olyan vállalkozónak, aki nem tudja, merre tovább. Én is megtapasztaltam, mennyire hasznos, ha valaki kívülről nézi meg a cég működését, és meg tudja mondani, hogy szerinte mi nem működik. Aztán hogy ezekből a tanácsokból ki mennyit visz magával, milyen úton halad tovább, az már csak rajta múlik” – mondja.