Sikeres vállalkozó, kulcsmentor a fiatal vállalkozókat támogató Felvidéki Mentorprogramban, és évek óta a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének egyik vezetője. Már gyerekkorában is vállalkozónak készült?
Az édesapám vállalkozó volt, mezőgazdasági termékekkel kereskedett a kilencvenes évektől. Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy átveszem majd a vállalkozást, de az a 2000-es évek környékén csődbe ment, én pedig elkezdtem keresni a saját utamat – jártam Pozsonyban egyetemre, aztán máshol képeztem magam. Az informatika mindig érdekelt, a számítógép már tizenéves koromban rabul ejtett, de nem játszani, sokkal inkább alkotni szerettem rajta, bár ez akkor még nem volt tudatos.
2004-ben a szüleim azt mondták nekem, hogy nagyon jó dolog az útkeresés, de most már ideje megtalálnom a helyemet. Mindig is jó fejű gyerek voltam, jó tanulónak számítottam, ők pedig szerettek volna többet kihozni belőlem, mint amit abban a pillanatban láttak. Kaptam egy munkalehetőséget egy számítástechnikai üzletben, de én a biztos állás helyett a bizonytalan utat választottam: egy webdizájnnal foglalkozó céghez jelentkeztem, ahol azt mondták, hogy jöhetek dolgozni, és ha ügyes leszek, akkor maradhatok, de ha nem, akkor mennem kell. Nyolc évig dolgoztam ott webfejlesztő programozóként. Elismerték a munkámat, nagyon jó referenciákat szereztem, nagy projekteken is dolgoztam. Viszont 2012-ben kezdtem azt érezni, hogy egy dobozba vagyok zárva, ami ugyan kényelmes, komfortzónán belül van, de váltanom kell. Abban az évben egyébként is sok dolog történt – májusban megnősültem, júniusban lediplomáztam, decemberben pedig megszületett a kislányom. A saját ügynökségemet, a Wadót pedig szeptemberben hoztam létre.
Miért döntött úgy, hogy vállalkozni kezd?
Az volt a célom, hogy ne csak a munkámat szeressem, hanem azt a környezetet is a magam képére tudjam formálni, ahol dolgozom. Csapatjátékosnak gondolom magam, szeretek emberekkel foglalkozni, fiatalokat tanítani. Ez nagyon hangsúlyos a cég indulása óta, hiszen ez egy kisváros, ahol nem nagyon voltak kész szakemberek, ezért én tanítottam a hozzánk kerülő tehetséges fiatalokat.
A WADO online marketinggel, webfejlesztéssel és grafikai tervezéssel foglalkozik. Elsősorban felvidéki magyar vállalkozásoknak nyújtanak segítséget, vagy magyarországi ügyfeleik is vannak?
Tudatos döntés volt, hogy a felvidéki vállalkozói közegre fókuszálunk, ugyanakkor vannak magyarországi ügyfeleink is, és van néhány szlovák vállalkozás is.
Mennyire küzdenek a fiatal szakemberek elvándorlásával a felvidéki magyar vállalkozók?
Ezzel a problémával mindannyian küzdünk. Félóra autóútra van Győr, Budapest nyugati oldalára az autópályán akár 45-50 perc alatt is el lehet jutni, Pozsony sincs sokkal távolabb, sőt Bécs is csak másfél óra. Ez nem olyan távolság, amit ne lehetne megtenni egy kecsegtető állásajánlat miatt. Sőt, a magyarországi oldalon, Komáromban van egy nagy ipari park koreai cégekkel, amelyek elszívják az egyszerű munkavállalókat is.
Problémát jelent az is, hogy az itteni fiatalok többsége nem beszéli jól a szlovák nyelvet. Azt a kérdést nem nyitnám meg, hogy ez a környezet vagy az iskolarendszer hibája, de az biztos, hogy cégvezetőként ez nehézséget jelent még úgy is, hogy az ügyfeleink 95 százalékával magyarul kommunikálunk. Ugyanakkor ott van az az 5 százalék, akikkel szlovákuk kellene. A szlovák piacot nem szabad csak a magyar vállalkozásokra szűkítenünk, hiszen ezzel korlátozzuk a saját lehetőségeinket.
Komáromban egyébként speciális helyzetben vagyunk, hiszen itt működik a Selye János Egyetem, ahol informatika és közgazdaságtan szak is van, utóbbin belül pedig a marketing is megjelenik. Ideális helyzetben folyamatosan jelentkeznének hozzánk a friss diplomások, hiszen IT-vel és marketinggel foglalkozó cég vagyunk 12 éves stabil működéssel, erős névvel. Mégsincs így, mert valahogy nincs kapcsolat az akadémiai képzés és a vállalkozói közeg között, pedig az egyetemnek össze kellene kötni a fiatalokat a munkaerőpiaccal.
Ha már az elvándorlásról beszélünk: soha nem gondolkodott azon, hogy az országhatáron túl próbáljon szerencsét?
Folyamatosan visszatérő gondolat, hogy vajon mire vittem volna külföldön a képességeimmel és a hozzáállásommal. Úgy gondolom, nem vesztem volna el külföldön sem, de nagyon erősek a családi kötelékeim, egy nagy családban élek sok unokatestvérrel, sok nagynénivel, nagybácsival. Szorosan összetartunk, gyakran összejárunk, családi rendezvényeket tartunk, emiatt soha nem indultam el külföldre.
Helyette egy sikeres vállalkozást épített fel – otthon. Mennyit változott a vállalkozói attitűdje az elmúlt 12 évben?
2012-től 2016-ig azt gondoltam, hogy ha sokat dolgozom, minden jó lesz. Ez volt a vállalkozói mindsetem: sokat kell dolgozni. Aztán 2016-ban elmentem Mezőkövesdre, a Kárpát-medencei magyar vállalkozók találkozójára, és ott kaptam az első olyan impulzusokat, hogy a vállalkozói lét nemcsak arról szól, hogy sokat dolgozol. Hanem emellett kapcsolatokat építesz, fejleszted önmagadat, sokat kapsz, és sokat vissza is tudsz adni a közösségnek. Abban az évben alapította meg Iván Tomi barátom a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségét, én pedig úgy éreztem, hogy ebben mindenképpen részt szeretnék venni. Aztán elkezdtünk együttműködni a Nemzetpolitikai Államtitkársággal, jöttek a különböző programok, az Év vállalkozója díj, a Felvidéki Vállalkozói Expo, a klubtalálkozók és a Felvidéki Mentorprogram.
Azóta kéz a kézben jár a vállalkozásom és a vállalkozói szövetségben végzett munkám, én így érzem teljesnek. Folyamatosan fejlesztem magamat, amivel korábban sem volt gondom, de nem tudtam, hogy vállalkozóként pontosan milyen tudást kell magamra szednem – azon túl, hogy egyre gyorsabban írok kódot, egyre szebb grafikákat készítek. Úgyhogy én azóta megszállottan keresem és végzem el a különböző kurzusokat business coaching, üzletfejlesztés, mentorálás és sok más témában.
A vállalkozói szövetség egyik vezetőjeként mit tapasztal, milyen kihívásokkal küzdenek a felvidéki magyar vállalkozók?
Azt tapasztalom, hogy nagyon zárkózottak, ami részben a kisebbségi létből fakadhat. A vállalkozói szövetség sokat oldott ezen, elkezdtük őket összekapcsolni, Somorjától Királyhelmecig vannak már kapcsolatok, ismeretségek, sőt barátságok. Egy vékony sávban élünk az ország déli határa mentén, itt mindig inkább vertikális kapcsolatok voltak, nem horizontálisak. Szervezünk vállalkozói reggeliket, ezekről sokan azt mondják, hogy olyanok, mint a terápia, ahol elmondhatják, mivel küzdenek. Megértjük egymást, átmentünk már hasonló problémán, akár tanácsot is tudunk adni a másiknak, vagy tanulunk a többiek problémájából. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy ki melyik programmal könyvel.
Erdélyt nagyon szeretem figyelni, vannak ott ismerőseim, barátaim, és mindig rácsodálkozom, milyen sok vállalkozói programot szerveznek. Nálunk ez még nem jellemző, talán pár éven belül elindul, a mentorprogram ebben nagyon fontos lépés. Azt gondolom, úgy tudunk továbbhaladni, ha megtaláljuk azokat az aktív embereket, akik helyben – például Kassán vagy éppen Rimaszombaton – vállalkozói egyesületet, szövetséget alapítanak, ezeket pedig a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége ernyőszervezetként segítheti.
Nyilván ez sok munka, főleg most, amikor nehéz a gazdasági helyzet, kevés olyan vállalkozó van, aki azt mondja, hogy minden rendben van. Nagyon sok panaszt hallok – a piacok kezdenek lassulni vagy már meg is álltak, ez egy küzdelmes időszak, de az elmúlt három-négy év is ilyen volt. A koronavírus-járvány óta nagyon sok változás történt, sok problémát kellett megoldani, és ez kifárasztja az embert. A vállalkozók is elfáradtak lelkileg. Ám éppen ilyenkor segít a közösség, hiszen már az jó érzés, hogy mások meghallgatják és megértik a panaszomat.
Ön a Felvidéki Mentorprogram kulcsmentora. A program tavaly megújult, hosszabb az előkészítő szakasz, nagyon odafigyelnek a mentor-mentorált párosok kialakítására. Milyenek a visszajelzések?
A Felvidéki Mentorprogram második évada nagyon jól sikerült, és azt gondolom, a harmadik évad még egy szintlépés lesz fölfelé. Kulcsmentorként nagyon tetszett, hogy nemcsak a mentoráltak fejlődhettek, hanem a mentorok is, hiszen ezt is tanulni kell, ebbe is bele kell jönni. A mentor-mentorált párosokra valóban nagyon odafigyeltünk, próbáltuk több oldalról megvizsgálni, hogy ki kivel passzolna össze. Persze így is volt, aki mentort váltott, de ez természetes, van erre lehetőség, ahogy segédmentor bevonására is. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk.
A Felvidéki Mentorprogram fiatal, kezdő vállalkozóknak nyújt segítséget. Mennyire mernek vállalkozni a felvidéki fiatalok, mennyire vonzó számukra ez az életforma?
Ez a generáció nagyon gyorsan szeretne sikert elérni – nem hibáztatom őket ezért, mindent gyorsan kapnak meg, azonnal válthatnak műsort, zenét, bármit. Így nem tapasztalták meg, milyen az, amikor türelmesnek kell lenni, hosszú időn át kell dolgozni valamiért, várni valamire. Márpedig a vállalkozás ilyen dolog. Azt gondolom, hogy a felvidéki fiataloknak jó példákat kell mutatni, és persze lehetőséget kell nekik adni. Akár úgy, hogy egy cég gyakornoki programot indít, fiatalokat karol fel vagy éppen mentorál. Idén nagyon jó élmény volt, hogy a szövetség szervezett egy ötletversenyt fiataloknak, az első két helyezettet pedig mentorálással segítem. Mindig felvillanyoz, ha elszánt fiatalokat látok, az ő támogatásuk fontos számomra.