Mi jellemzi ma az erdélyi magyar vállalkozói közösség helyzetét?
Jelentős regionális különbségek jellemzők. Míg a határ menti vállalkozók számára több az üzleti lehetőség, és így ők jobban is tudnak erősödni, addig a székelyföldi közösség valamivel zártabb. Szemmel látható ugyanakkor az olyan tendencia is, hogy a vállalkozók fiatalabb generációja Erdély-szerte egyre nyitottabb a tanulásra, lát fantáziát az együttműködésben, az egyesületbe tömörülésben. Ezek a jellemzően harminc év körüli üzletemberek rájöttek, hogy együtt sokkal jobban lehet fejlődni. Ehhez bizalommal kell egymáshoz fordulni, s nem arra gondolni közben, hogy a versenytárs lenyúl egy jó ötletet. A közös jövőnk alakításában együttműködő vállalkozók igyekeznek egyfajta közösségformáló szerepet is magukra ölteni, ami azt gondolom, nagyon fontos mind a gazdasági előrelépés, mind a szülőföldön való maradás érdekében. Azok a fiatal vállalkozók ugyanis, akik helyben meg tudják vetni a lábukat és képesek megerősödni, nem gondolkodnak a szülőföld elhagyásán.
E munka során milyen kihívásokkal kell szembenézniük?
Romániában a gazdasági helyzet nem túl erős, és a stabilitás is hiányzik. A bukaresti kormányok gyakran cserélődnek, így nincsenek több esztendőre szóló, az előrelátást segítő gazdasági tervek, hanem évről évre újraírják a korábbi elképzeléseket, legyen szó például az adózási rendszerről vagy a vállalkozók életére kiható jogszabályi környezetről. Emiatt a gazdasági élet szereplőinek az az érzésük, hogy a kormány nem áll mellettük, pedig az egész román gazdaságnak – és ez Erdélyre is igaz – még mindig a kis- és középvállalkozói szektor a húzóereje, ezért nagyon fontos lenne a kkv-k erősítése, elismerése, valamint a kiszámítható működéshez elengedhetetlen stabilitás megteremtése.
Az erdélyi magyar vállalkozói réteg nemzetgazdasági szinten inkább a termelői, vagy inkább a szolgáltatói szektorban dominál?
Az elmúlt évek legjellemzőbb folyamata – a világszerte tapasztalható tendenciákkal összhangban – az IT és az automatizálással kapcsolatos terület rohamos fejlődése volt, Székelyföldön létre is jött például egy informatikai-távközlési klaszter. Ebben a szektorban inkább a fiatalabb vállalkozók jeleskednek, sőt van közöttük olyan, aki már Európán kívül is jelentős szerződéskötési sikereket tudott elérni. Az IT mellett szintén szépen ível felfelé a turizmus, ugyanakkor az idegenforgalom területén úgy érzem, még hiányzik a megfelelő kohézió, mert bár zajlanak kisebb panzió- és szállodaberuházások, nincs egy átfogó elképzelés arra vonatkozóan, hogyan kellene ezeket a fejlesztéseket egységbe foglalni. A legtöbb turista két-három napot szívesen gyönyörködik a természetben, de utána valamilyen aktív szabadidőeltöltésre vágyik. S ha ezt az igényét nem tudjuk kielégíteni, ha nem tudunk átgondoltan, összehangoltan cselekedni, akkor az átutazó turizmus szintjén maradunk. Ezért mindenképpen egy stratégia megalkotására lenne szükség, például a gyógyfürdőturizmusra alapozva jól lehetne építkezni. Az informatika és az idegenforgalom mellett a mezőgazdaságot említeném kitörési pontként. Az agráriumunkban komoly fejlődést tapasztaltam az utóbbi időszakban, az ágazatban ugyanis – részben magyarországi támogatásokkal – jelentős beruházások zajlottak például a gépbeszerzés és az állatlétszám-gyarapítás terén. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy egyre jobb minőségű mezőgazdasági termékeket tudjanak előállítani az erdélyi gazdák. Összességében tehát az arányokat tekintve a szolgáltatási szektor még mindig dominánsabb, de a termelés is egyre jobban fejlődik.
A budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság jó ideje hangsúlyos szerepet vállal a külhoni, így az erdélyi magyar vállalkozók megsegítésében is. Hogyan tudnak ebben a misszióban együttműködni Budapesttel?
A Nemzetpolitikai Államtitkárság Külhoni Mentorprogramja, amelynek a célja, hogy a külhoni területek magyar nagyvállalkozóit mentorokká képezze, Erdélyben – a Pro Economica Alapítvány közreműködésével – már a harmadik évadánál tart, és egy ideje már jómagam is részese lehetek. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a kisebb és a kezdő vállalkozók részéről évről évre fokozódik az érdeklődés a program iránt, és szerencsére egyre jobban megmutatkozik a tanulásra való nyitottság is. Örömmel látom, hogy sok fiatal, sok mikro- és kisvállalkozó kíváncsi arra, hogyan csinálják a már tapasztaltabbak, a nagyobbak, akiktől értékes információkhoz juthatnak például arról, miként fejleszthetnék a saját üzletüket, hogyan bővíthetnének esetleg létszámot, hogyan szélesíthetnék a termékkörüket, és mindezen keresztül hogyan tudnák növelni a bevételüket. A nagyvállalkozó mentorok személyes előadásainak és gyakorlati tanácsainak köszönhetően sok kisebb cég tudott erőre kapni – ha pedig éppen a holtponton voltak, akkor sikerült onnan kimozdulniuk és a fejlődés útjára lépniük. Nyugodtan mondhatom, hogy Erdélyben ma már minden városban találni három-négy olyan vállalkozót, aki akár a mentorprogram hatására, akár a Pro Economica Alapítvány korábbi pályázatainak köszönhetően lendületet tudott venni.
Hogyan látja az Erdélyi Mentorprogram jövőjét?
Az Erdélyi Mentorprogram második évadát is követtem, a harmadiknak pedig – mint említettem – személyesen is résztvevője vagyok. Úgy látom, egyre erősödik a program, hiszen még több olyan szakembert sikerült bevonni, aki konkrét, gyakorlati tudást képes átadni. Bemutatja például az érdeklődőknek, hogyan kell havi, illetve éves vállalati költségvetést, valamint üzleti tervet készíteni. Azt feltételezhetnénk, hogy ezek ma már teljesen bevett gyakorlatok minden cég életében, de az igazság az, hogy nagyon sok olyan kisvállalkozás működik, amely nem foglalkozik a számokkal. Pedig akár egy költségelemzéssel, akár egy korszerű üzleti tervvel komoly javulás érhető el egy cég nyereségességében. A pénzügyi információk mellett például a megfelelő kommunikációs technikák elsajátításában, marketingeszközökben, valamint a különböző munkaerőmegtartási praktikákban szintén segítséget nyújtanak a mentorok, akik abban is igyekeznek jó példát mutatni, hogyan lehet megtartani a vállalkozás és a család közötti egyensúlyt. S persze az is nagyon fontos, hogy ezek a találkozások a tudásátadás mellett a vállalkozók közti ismeretségek, kapcsolatok erősítését, a kapcsolati háló kiépítését szolgálják, ugyanakkor megosszák egymással a jó gyakorlataikat. Arra is van példa, hogy aki az előző évadban még mentorált volt, ma már mentorként vesz részt a programban – ez pedig azért nagyon jó hír, mert ha valaki, akkor ő aztán pontosan tudja, mire van leginkább szüksége egy mentorált kisvállalkozónak.
Ön is említette, milyen fontos az üzleti életben a bizalom, különösen akkor, amikor egy vállalkozó betekintést enged, betekintést ad a cége működésébe. Hogy érzi, mivel tud ehhez hozzájárulni a mentorprogram?
Leginkább a kapcsolatok megteremtésével és azzal, hogy lehetőséget ad a találkozásokra. A mentorok és a mentoráltak részvételével tartott összejöveteleken a személyes jelenlét, a tanácsadás és nem utolsó sorban a tanácsok elfogadása mind-mind abba az irányba mutat, hogy bízzunk egymásban, merjünk beszélni, fogjunk össze egymással. Ez azért is különösen fontos, mert a néhány évtizeddel ezelőtti szövetkezeti rendszer miatt ma még sokan idegenkednek a szövetkezéstől és az együttműködéstől. Pedig meg kell értenünk, hogy egy helyen élünk, együtt akarunk fejlődni. Én személy szerint nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok például a helyi vállalkozói egyesületeknek – akár megyei, akár régiós szinten –, mert Erdély gazdaságának éppen az az egyik kitörési pontja, ha együtt gondolkodunk, együtt erősítjük a térséget és annak gazdaságát.