Erdélyben egyre népszerűbb a Vállalkozók őszintén beszélgetéssorozat. Honnan jött az ötlet, hogy vállalkozókat kérdezzen karrierről, magánéletről, fordulópontokról?
Az ötlet az első Erdélyi Mentorprogram idején született meg, azt láttam ugyanis, hogy nem ismerik egymást eléggé az erdélyi vállalkozók. Magának a mentorprogramnak ráadásul pont az a központi gondolata, hogy ha a sikeres vállalkozók megosztják a tapasztalataikat a kezdőkkel, ez nagy segítség lehet. Ekkor találtam ki, hogy legyen egy beszélgetéssorozat, ahol a vállalkozók nagyon közvetlenül, kötetlenül és őszintén mesélhetnek sikereikről és kudarcaikról – arról az útról, amelyet eddig bejártak. Milyen kihívásokkal találkoztak, melyek voltak a fordulópontok a karrierjükben? Mi indította el őket a vállalkozói úton, miért lettek vállalkozók? Rá szoktam kérdezni arra, hogy a különböző válságokat hogyan kezelik, kivel és hogyan tudják megbeszélni ezeket a helyzeteket. Vállalkozóként ugyanis minden nap találkozunk kisebb-nagyobb kihívásokkal, amelyekben sokszor magányosan kell helyt állnunk. De ha azt halljuk, hogy a sikeres vállalkozóknak ugyanilyen kihívásai és válságai vannak, az megerősíthet minket abban, hogy nem vagyunk egyedül. Fontos kérdés az is, hogyan egyeztetik össze a vállalkozói létet a magánéletükkel, de érdekes téma a generációváltás is. Általában nagyon őszinte és jó gondolatok hangoznak el.
Az elején az volt a koncepció, hogy a beszélgetéseket az Erdélyi Mentorprogram résztvevőinek hirdetjük meg, és online közvetítjük. Később nyitottunk, hívtuk a korábbi évadok résztvevőit is, tavaly tavasszal pedig kiléptünk az offline térbe: a Nagyváradi Gazdasági Konferencián három vállalkozóval beszélgettem, ezt követte egy tusnádfürdői, egy palicsfürdői, majd egy nagyváradi beszélgetés.
Emlékszik még, kivel készítette az első beszélgetést?
Persze, emlékszem. Az első beszélgetést a vendéglátó- és szállodaiparban tevékenykedő Szarvadi Lóránttal és feleségével, Téglás Zsuzsannával készítettem, a másik meghívott pedig szintén egy székelyföldi vállalkozó, az informatikával foglalkozó Bihari Béla volt. Azért volt érdekes a beszélgetés, mert két különböző generációhoz tartozó vállalkozóról van szó. A Szarvadi család az első generációs vállalkozók közé tartozik, hiszen az 1990-es évek elején kezdtek kereskedni, onnan nőttek ki, túl vannak már egy nagy nemzetközi exiten, és most a vendéglátó- és szállodaiparban tevékenykednek. Bihari Béla viszont második generációs vállalkozó: az édesapja az 1990-es években kiskereskedelemmel foglalkozott, neki segített be gyerekként, majd informatikai vállalkozó lett. Az ő példája azért is volt izgalmas, mert Németországban kezdett dolgozni, és onnan tért haza vállalkozni.
Bármennyire is érdekes az életútjuk, volt bennem egy egészséges izgalom, hogy vonzó lesz-e egy ilyen beszélgetés a közönség számára. De nagyon jó volt a fogadtatás, és a résztvevők is jól érezték magukat. Egy bánatom van csak: ezt a beszélgetést sajnos nem rögzítettük.
Vállalkozókkal beszélgetve bizonyos gondolatok újra és újra felbukkannak. A Külhoni Mentorprogram több mentora és mentoráltja mesélt nekünk az elmúlt hónapokban például arról, mekkora lökést adott a vállalkozás elindításához az, hogy a családjuk vállalta a cégalapítással járó átmeneti bizonytalanságot. A Vállalkozók őszintén sorozatban vannak ilyen – újra és újra előkerülő – témák?
Mindegyik vállalkozó története egyedi és különleges, de amit érdemes kiemelni a vállalkozói életutakból, az a kitartás és a következetesség. Ezek az emberek hihetetlenül kitartóak. Jött egy nehézség, és a legtöbbjük nemhogy megtorpant volna, hanem még magasabbra ugrott. A másik visszatérő elem, hogy nem félnek váltani, ha arra van szükség.
Mernek őszinték lenni, olyan dolgokat is elmondani, amiket addig nem hallottunk róluk. Palicsfürdőn az egyik legnagyobb vajdasági magyar vállalkozó például nagyon lazán, nyíltan elmondta, hogyan jött össze az első milliója – szinte regénybe illő történetet osztott meg velünk. Érdekes volt, mert azok a vajdasági vállalkozók, akik a teremben ültek, és akik őt évtizedek óta ismerik, soha nem hallották ezt a történetet.
Volt olyan beszélgetés, amelyet különösen inspirálónak érzett?
Mindegyik emlékezetes volt, nehezen tudnék kiemelni egyet. A már említett Szarvadi Lóránttal például kétszer is beszélgettem, egyszer online, aztán tavaly Tusnádfürdőn személyesen. Ez azért érdekes, mert mintha két különböző Lóránt lett volna: a második találkozás alkalmával még jobban megnyílt, még őszintébben mesélt az általa bejárt útról. De említhetném Vajdaságból Zsemberi Jánost vagy Diószegi Lászlót Sepsiszentgyörgyről – a vidámságuk, közvetlenségük nagyon megragadott engem is, a hallgatóságot is.
A Külhoni Mentorprogramban kulcsmentorként vesz részt. Hogyan került kapcsolatba a programmal, és mi a szerepe?
2021 februárjában csörgött a telefonom. Az Erdélyi Mentorprogram helyi partnerének, a Pro Economica Alapítványnak a vezetője, Kozma Móni arra kért, hogy mentorként vegyek részt az Erdélyi Mentorprogramban. Azt mondják, hogy az életben semmi sem véletlen, és ez erre a pillanatra is igaz: akkor még járványidőszak volt, így a program is online zajlott. Ha nem online lett volna, akkor valószínűleg nem lett volna lehetőségem bekapcsolódni, hiszen Bukarestben élek, ami Erdélytől meglehetősen messze van, ráadásul egy nagyvállalatot vezettem, ami komoly elköteleződést jelentett. Az online forma miatt viszont el tudtam kezdeni a közös munkát.
Az első erdélyi évadot lezárva meghívtak a szervezők előbb Horvátországba, Felvidékre, majd Vajdaságba. Úgy éreztem, ahhoz, hogy a mentorokból és a mentoráltakból valódi közösség jöjjön létre, kell valaki, aki összefogja őket, aki folyamatosan beszélget velük. A mentorálási folyamat ráadásul egy párosnak a története: ha nem követjük őket figyelemmel, akkor csak a végén derül ki, hogy sikeres volt-e a közös munka. Ebből a gondolatból született a kulcsmentori szerep.
Kulcsmentorként – amellett, hogy előadásokat tartok, workshopokat vezetek – a mentorokat segítem abban, hogy a lehető legjobb kapcsolatot tudják kiépíteni a mentoráltjaikkal. Ha pedig valamiért nem működik jól a párosítás, akkor változtassunk rajta. A kulcsmentori segítséget nagy örömmel fogadták a mentorok, ezért a harmadik évadban már a mentoráltaknak is volt egy „mentorált buddyjuk”, akihez probléma vagy kérdés esetén fordulhattak. Ez fontos, hiszen egyikünk sem született mentornak vagy mentoráltnak, előfordulhat, hogy nem működik a párosítás.
És persze van egy informális szerepem is a mentorprogramban, a kapcsolati hálóm miatt ugyanis sok nagyvállalkozót tudtunk bevonni, és végül kialakult egy nagyon erős mentori közösség, amely már-már klubszerűen működik.
Maga a mentorprogram is formálódik, a Felvidéki Mentorprogram 2. évada például már egy hosszabb előkészítő szakasszal indult.
Az a nagy előnye ennek a programnak, hogy meg tud újulni, az előremutató javaslatok beépülnek, megvalósulnak. A harmadik erdélyi évad indulásakor azt javasoltam, hogy tartsunk szakmai és képzési napokat a mentoroknak is: megismerték a coaching technikákat, tanultak arról, hogyan igazítsák a mentoráltjuk személyiségéhez a közös munkát. A többi szakmai előadást – amelyek például az üzleti vagy az értékesítési tervről szóltak – két szintre bontottuk. Az egyik a mentoráltaknak szólt, a „haladó szintű” előadásokon pedig a tapasztaltabb mentoráltak, illetve a mentorok vettek részt. Ennek is nagyon jó volt a fogadtatása.
Ugyanilyen újítás az is, hogy a Felvidéki Mentorprogram 2. évadába egy hosszú előkészítő folyamatot építettünk be azért, hogy minél jobban megismerjük a mentorokat és a mentoráltakat, így a párosítás minél hatékonyabb legyen. Olyan jól sikerült, hogy ezt mindenképpen használni fogjuk az erdélyi és a vajdasági 4. évadban is.
Mit tapasztalt kulcsmentorként az elmúlt években, miben igényelnek a kezdő vállalkozók különösen sok segítséget?
Azt látom, hogy a kezdő vállalkozók nagyon sokszor nem tudják, pontosan miért jelentkeznek a mentorprogramba. Hallottak arról, hogy lehet tanulni, kapcsolatokat építeni, és jönnek. Számukra akkor lesz igazán sikeres a program, ha világosan tudják, mit szeretnének elérni a mentoruk segítségével. Konkrétumokra gondolok: azért jövök a mentorprogramba, mert 30 százalékkal szeretném emelni az üzleti forgalmamat a következő egy évben, vagy szeretnék tőkét bevonni, partnereket keresni stb. Minél világosabb a cél, annál jobban tudnak segíteni a mentorok. A Felvidéki Mentorprogramban kipróbált előkészítő szakasznak ugyanez a szerepe: ennek az időszaknak a végére a kezdő vállalkozók világosan meg tudják fogalmazni, mire van szükségük, így valóban a legmegfelelőbb mentort tudjuk melléjük rendelni. A program így évről évre egyre jobb, amit az is bizonyít, hogy bár minden régióban vannak mentorprogramok, a Külhoni Mentorprogramra mindenhol referenciaként tekintenek.