Nyolcadik éve építi a felvidéki magyar vállalkozói közösséget a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége, amelyhez már csaknem ezren csatlakoztak. Hogyan született meg a szövetség létrehozásának a gondolata?
A történet a Via Nova Ifjúsági Csoportnál kezdődött, amelynek fő célja a felvidéki magyar fiatalok bevonása a közéletbe. Ebben a közösségben a gazdasági témák képviselete volt az én feladatom, s ennek részeként több társammal együtt érdeklődő gimnazistákat, egyetemistákat igyekeztünk felkészíteni arra, hogyan lehet vállalkozóvá válni. A következő állomás a magyar kormány által 2016-ban meghirdetett Külhoni fiatal magyar vállalkozók éve volt, amelynek felvidéki koordinálásával engem bíztak meg. Ennek keretében rengeteg közös rendezvényünk volt a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkársággal, ekkor tudatosult bennem, hogy a vállalkozók mind szakmai fejlődésük, mind kapcsolati hálójuk építése érdekében igénylik a közösségbe tömörülést és a képzési lehetőségeket. Sokszor ugyanis nemhogy országos, még regionális, sőt az adott városon belüli kapcsolatok sem épültek ki a vállalkozók között. Ekkor többen úgy döntöttünk, hogy erre a két célra alapozva létrehozzuk a Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetségét. Rövid idő alatt azonban olyan nagy igény mutatkozott a tevékenységünk iránt, hogy a fiatal szót ki is vettük a szervezet nevéből, így azóta már a teljes szlovákiai magyar vállalkozói réteg képviseletét végezzük.
A szervezet nevével számos nagyszabású üzleti eseményen lehet találkozni. Melyek a legjelentősebb rendezvényeik?
A legnagyobb egyértelműen a Felvidéki Vállalkozói Expó, amely évek óta nagy sikerrel fut, 2023-ban például november végén tartottuk a seregszemlét, a helyszín pedig hagyományosan Dunaszerdahely. A több tucat kiállítót felvonultató expó legutóbbi mottója az volt, hogy a gyors reakció a piaci trendekre, a jó kapcsolati tőke és a tájékozottság kulcsfontosságú. Az elmúlt időszak megpróbáltatásai ugyanis bebizonyították: az marad a víz felett, aki a lehető leggyorsabban megtanul úszni a váratlan helyzetek, az erőteljes gazdasági hatások áradatában. A másik nagy programunk az Év vállalkozója verseny, amelynek célja, hogy bemutassa azokat a vállalkozásokat, amelyek nemcsak túlélték a Covid-időszakot, hanem előbbre léptek és fejlődni is tudtak a folyamatosan változó gazdasági körülmények ellenére. Tartunk továbbá szűk körű üzleti reggeliket, amelyeken a részt vevő vállalkozók mindig egy témát járnak körül, megosztják egymással a tapasztalataikat. És büszkén mondhatom, hogy a Felvidéken is működik a mentorprogram, sőt már a második évadjánál tart.
Egy ilyen sokrétű tevékenységet végző szervezetnek a munkája túlmutat a gazdaságon, hiszen nagyban hozzájárulhat a közösségépítéshez is.
Így van. Azt alapértelmezettnek tekintjük, hogy a szervezetünk és a benne tevékenykedő vállalkozók végzik a dolgukat, új partnereket, befektetőket találnak maguknak. Ám eközben a felvidéki magyar közösséget is erősítik. Így nyugodtan mondhatom, hogy a szövetségünk több, mint egy vállalkozói-érdekvédelmi szervezet, hiszen a működésünkkel valódi közösségerősítést, identitásmegőrzést is végzünk.
Amikor nem a szövetség vezetésével járó feladatokat látja el, az üzleti élet melyik területén dolgozik?
Egy kereskedelemmel foglalkozó céget vezetek, amely prémium minőségű, túlnyomórészt Magyarországról származó alkoholos italokat, főleg pálinkát forgalmaz, és elsősorban hoteleket, kávézókat, éttermeket, valamint a kiskereskedelmi szektort szolgálja ki. Jelenleg 140-150 partnerünk van, egész Szlovákiában tevékenykedünk. Persze nehézségek a mi vállalkozásunk életében is voltak, hiszen ott volt például a koronavírus-járvány, majd jött a háború és a szankciók miatt megemelkedett rezsi, de kitartottunk, álljuk a sarat.
A családjában van hagyománya a vállalkozó szellemnek, vagy Ön volt az első fecske ebből a szempontból?
Abszolút úttörő voltam. Édesapám például a közigazgatásban dolgozott, 24 éven át volt szülővárosom, a Kassához közeli Szepsi alpolgármestere. Engem viszont mindig is vonzott a vállalkozói lét, mindig vágytam a pörgésre, arra, hogy magamnak teremthessek valamit. De nemcsak ez, hanem a közösségépítés és ezen keresztül a politika is közel áll hozzám, amit minden bizonnyal édesapámtól örököltem. Jelenleg is aktívan politizálok, és abban hiszek, hogy egy nemzetet, egy nemzetrészt, jelen esetben a felvidéki magyarságot úgy lehet a leghatékonyabban megtartani, ha támogatjuk a kultúrát, az iskoláinkat, az egyházat. Emellett viszont ugyancsak erősíteni kell a gazdaságot, már csak azért is, mert a mindenkori pozsonyi kormány fejlesztéspolitikája az elmúlt években-évtizedekben – sőt lényegében az önálló Szlovákia megalakulása óta – tudatosan elhanyagolta a déli és a keleti területeket, ahol a magyarok is élnek. Az autópályák, a gyorsforgalmi utak, a vasúthálózatok, az ipari parkok mind inkább északon épültek-épülnek. Ennek hatására Dél- és Kelet-Szlovákia gazdaságilag elmaradottabbá vált, ezt mutatják a GDP-, a vásárlóerő- és a munkanélküliségi adatok is. Ezért egyértelmű, hogy bőven van tennivalónk.
Említette, hogy Szepsiből származik, most azonban már Révkomáromban dolgozik a magyar közösségért. Miért éppen ott?
Igen, a 11 ezres lélekszámú kisvárosból, Szepsiből származom, onnan kerültem egyetemre Prágába, ám megfogadtam, hogy hazatérek a szülővárosomba, és így is történt. A vállalkozásom és a szövetség megalapítása után azonban kaptam egy visszautasíthatatlan felkérést, hogy a magyar állam felvidéki gazdaságélénkítő programját lebonyolító alapítványnak legyek az igazgatója. Ez a feladat szólított Komáromba, ahol már hét éve élek, és otthon érzem magam. Komáromban van egyébként a felvidéki magyarság legfontosabb intézményeinek a székhelye, ami szintén nyomós érv amellett, hogy innen vezényeljük le a gazdaságfejlesztési programokat. Ráadásul sűrűn kell Budapestre vagy Pozsonyba utaznom, ami Kelet-Szlovákiából szintén nehézkesebb lenne.
Visszakanyarodva a vállalkozói szövetséghez: hogyan látja, saját vállalkozása építéséhez, sikeréhez mennyiben járult hozzá a közös érdekképviseleti szervezetbe tömörülés?
Rengeteget segített, ugyanis nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, számos ötletet kaptam a tapasztaltabb kollégáktól. Ez azért is különösen fontos, mert még ha sokat is tudunk, és kellően tájékozottak is vagyunk egy témában, egy külső szemlélő mindig tud olyan tippeket adni, amelyek nem biztos, hogy eszünkbe jutnának. Ezért tartom nagyon jó alkalmaknak a már említett üzleti reggeliket, amelyeken edukáljuk egymást, tanácsokat tudunk adni egymásnak, és ki tudjuk mozdítani a másikat még a kilátástalannak tűnő helyzetekből is. Egyébként a szűkebb környezetemből is számos jó példát tudok hozni arra, hogy egy-egy vállalkozónak miként tudott segíteni a szövetségünk. Legtöbbször azért szoktak köszönetet mondani az üzletemberek, hogy összekötöttük őket egymással, valamint azért, hogy szakmailag is fejlődhettek. Működésünk sikerességének egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy a rendezvényeinkre nem kell vadászni a résztvevőket, hanem maguktól és nagy számban jelentkeznek a vállalkozók.
A második évadjánál járó Felvidéki Mentorprogram milyen népszerűségnek örvend?
2023 végén már a második évad szakmai előkészítő konferenciáját tartottuk arról, mi lesz a mentorok és a mentoráltak dolga a programban, a résztvevők száma meghaladja a 70-et. A felvidéki vállalkozók azért is vannak különösen jó helyzetben, mert beszélnek szlovákul – amivel a szlovák mellett a tízmilliós cseh piacon is boldogulni tudnak – és magyarul is, ami egy újabb tízmilliós piac. Így összességében egy 25 millió fős piac nyitott a számukra, és akkor még a további magyar nyelvű külhoni területekről nem is szóltam.
Milyen tanácsot adna a felvidéki magyar vállalkozóknak?
Ha van egy jó ötletük, ne hagyják porosodni az íróasztal fiókjában, hanem igenis próbálják megvalósítani. Persze az anyagi háttér és a kapcsolati tőke fontos, de azt gondolom, hogy a leglényegesebb a kitartás, mert nincs olyan élethelyzet, amelyet ne lehetne megoldani, amelyből ne lehetne továbblépni.