„A NobilaCasa története a kilencvenes évek elején egy kisautónyi használt ruhával indult, amit az osztálytermemben pakoltak le a szüleim, ott szortíroztunk, mostunk, vasaltunk, rendszereztünk. Amikor kezdődött az iskola, és ki kellett pakolnunk az osztályteremből, a magyarfenesi takarító nénink ajánlotta fel, hogy folytassuk az ő pincéjében a munkát. Később béreltünk egy kis magtárat, és egyre nagyobb mennyiségben kezdtük feldolgozni a használt ruhát, így értelemszerűen egyre több hibás vagy szakadt darabbal találkoztunk. Arra gondoltunk: jó lenne egy varrónő, hogy ezeket rendbe hozza. Így indult a varrodánk, eleinte két, öt, majd tíz varrónővel. Aztán egyszer csak felvetődött a kérdés, hogy a hozzánk került maradék méteráruból miért ne készülhetnének különféle lakberendezési tárgyak, például kötények, kesztyűk, székpárnák is” – idézi fel a NobilaCasa születésének történetét Gündisch Ágnes, Románia legnagyobb lakberendezési üzletláncának ügyvezető igazgatója.
Erdélyben a kilencvenes évek elején még léteztek a kommunista időkben létrehozott anyagszövő gyárak, ahonnan minőségi szatént, kreppet és pamut ágyneműanyagokat lehetett vásárolni. Ám csak azt, ami „maradt”, a gyárak ugyanis általában exportra dolgoztak. Ezekből a családi vállalkozás aztán kötényeket, kesztyűket, asztalterítőket, székpárnákat készített. Hamar ráébredtek arra, hogy vásárlóik szívesen felszerelnék konyhájukat új eszközökkel, és dekorálnák is az otthonukat – így a kínálat lassan tányérokkal, poharakkal és különböző dísztárgyakkal bővült. Első üzletüket 1999-ben nyitották meg Kolozsváron.
15 város, 20 üzlet
Ma már húsz üzletük van Románia tizenöt városában, emellett magyar és román nyelvű webáruházat is működtetnek. Több mint kétezer termék közül válogathatnak a vásárlóik, és bár tányérokból, étkészletekből, poharakból, evőeszközökből, asztalterítőkből a legnagyobb a választék, konyhai eszközöket, lakástextileket, kisbútorokat és dísztárgyakat is kínálnak.
„Hiszek abban, hogy az emberek lelki kapcsolatot alakíthatnak ki tárgyakkal. Hogy léteznek olyan dekorációk, amelyeket egy család hosszú évekig szívesen lát az otthonában, és amelyek belesimulnak a mindennapjaikba. Új fényt kapnak egy-egy átrendezéskor vagy költözéskor, és végül emlékek is tapadnak hozzájuk” – mondja a NobilaCasa ars poeticájáról.
Ma már – szemben a kilencvenes évekkel – nem jelent problémát a termékek beszerzése. A NobilaCasa Európából, Kínából és Indiából is importál árut, körülbelül 150-170 gyárral dolgoznak együtt, ám fontosnak tartják, hogy olyan termékeket is kínáljanak, amelyek Romániában készülnek. Üzleteikben meg lehet találni például a gyulafehérvári Apullum porcelángyártó cég tányérait, a segesvári acélgyárban zománcozott edényeket és kézzel készített, szárított levendulával töltött termékeket is – ezzel is támogatják a helyi gazdaságot.
Ágnes az Erdélyi Mentorprogram egyik mentoraként ma már kezdő vállalkozókat segít: szívesen mesél üzleti tapasztalatairól, családi vállalkozásuk sikereiről és kihívásairól. Hisz abban, hogy a tudás megosztásának nagy ereje van. „A szüleim 1991-ben kezdtek el használtruha-kereskedelemmel foglalkozni, amelyből mára nyolc cégből álló cégcsalád nőtt ki. Mindennek az alapja a nyílt, őszinte kommunikáció. Nem leszünk azzal előrébb, ha eltitkoljuk egymás elől a kudarcainkat vagy a sikereinket. Sokat tudunk tanulni egymástól – ez erdélyi magyarként a családi vállalkozásunk egyik legfőbb erőforrása” – vallja.